Miért elengedhetetlen önmagunk szeretete kapcsolatainkban?

2013-08-12

Könnyű megfogalmaznunk azt, hogy szeretjük a másikat. Általában azt is észrevesszük, ha minket szeretnek. Idővel azonban felfedezzük, hogy mást és mást jelent két ember számára ugyanaz a szeretet. Miért van ez?

Könnyű megfogalmaznunk azt, hogy szeretjük a másikat. Általában azt is észrevesszük, ha minket szeretnek. Idővel azonban felfedezzük, hogy mást és mást jelent két ember számára ugyanaz a szeretet. Miért van ez?

Csak azt adhatjuk, ami bennünk van. A bennünk élő szeretet-kép elmúlt életünk megtapasztalásaiból épül fel. Úgy szeretünk, ahogyan minket is szerettek. És ha ez a szeretet nem volt megfelelő, úgy mi sem gyakoroljuk mások felé a megfelelő szeretet-nyelvet.

Az első lépés ennek felismerése. Vajon a megfelelő szeretet mintát kaptam-e? A válasz egyszerű. Ha ösztönszerűen vágyom arra, hogy adhassak anélkül, hogy ezért elvárnám a viszonzást; ha azért szeretnék több lenni tanulás által, hogy ezáltal magamból is többet tudjak adni, akkor nagy valószínűséggel a szeretetem is önzetlen lesz. Csak az az ember képes az önzetlenségre, aki nem érzi kevesebbnek magát akkor, ha ad és nem érzi a boldogságához nélkülözhetetlennek, hogy kapjon. Ehhez azonban elengedhetetlen önmagunk szeretete. Ha szeretjük magunkat, nap mint nap megtapasztaljuk az önzetlen szeretet érzését. Saját magunknak adunk időt, pihenést, meglepetéseket, megoldást, bátorítást, vigasztalást. Észre sem vesszük, és az „önmagunknak adás” teljesen természetesen válik részévé életünknek. Olyannyira természetesen, hogy mikor találkozunk egy másik emberrel, nem esik nehezünkre neki is adni ezekből az érzésekből. Fel sem merül bennünk, hogy mindezért viszonzást várjunk. Önmagunk szeretete tanulható folyamat. Azért van rá szükségünk, mert csak azt adhatjuk, ami bennünk van.

Ez az első lépés. A második lépés annak felismerése, hogy azok az emberek, akiket nap mint nap szeretek, vajon szintén ezt a szeretet-nyelvet beszélik-e?

Mindkét kérdés egyformán fontos. A válaszokon egész életünk boldogsága múlhat.

Vissza a többi blogbejegyzéshez